És hogy miért is tekintsünk Pécsre, annak is a Zsolnay Kulturális Negyedére? Azért, mert végre megvalósult a nagy terv: Gyugyi László Amerikában élő magyar elektromérnök 600 darabos Zsolnay gyűjteménye visszatért „szülőhelyére”.
A kiállítás megnyitóján Páva Zsolt, Pécs polgármestere rámutatott, hogy a tárlat megnyitása az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat egyik legfontosabb eleme, és valóban: a gyűjteményt látva meggyőződhettünk, hogy ezúttal nem csupán üres frázisról van szó. Az EKF kitüntetett pillanata volt a „Zsolnay aranykora” című kiállítás megnyitása, amely ráadásul éppen szeptember 1-jére, Pécs Városának Napjára esett.
A Zsolnay Kulturális Negyed északi részén található Sikorski-házban lelt otthonra a Zsolnay kincseket felvonultató gyűjtemény, amelynek darabjai külön-külön is felbecsülhetetlen értékűek. Gyugyi László elsőként felhívta rá a figyelmet, hogy nem a város „vásárolta meg tőle 1,5 millió euróért a gyűjteményt”, hanem egy megegyezés jött léte közte és Pécs között. A műgyűjtő nem akarta, hogy halála után a műtárgyak szétszóródjanak a világban, ráadásul ilyen távol eredeti származási helyüktől, ezért döntött úgy, hogy a piaci (és több magánszemély által felkínált) ár feléért átadja a gyűjteményt Pécsnek azzal a feltétellel, hogy azt méltó helyen kiállítják és látogatható lesz.
Ez a méltó hely az egykori Sikorski-villa, ahol két emeleten és több termen vezetnek minket át a kerámiák a Zsolnay gyár történetén, a párizsi világkiállítástól kezdve az első világháború kitöréséig. A Gyugyi-kollekció különlegességeinek egyike, hogy a tárgyak nagy része egyedi, gyakran szignóval ellátott példány, ami manapság rendkívüli ritkaságszámba megy, valamint, hogy a gyűjtő tudatosan rendszerezte kerámiáit, egyfajta időszalagot alakított ki a Zsolnay porcelánokból. Ez a tudós-gyűjtő attitűd hatotta át azt a szűk egyórás tárlatvezetést is, amelyet maga Gyugyi László tartott.
Gyugyi elmondta, hogy minden egyes darabot ő vásárolt meg, kezdve a legöregebb, körülbelül 130 éves tárggyal egészen a „legfiatalabb” porcelánokig. Nem családi örökségről van tehát szó, hanem tudatos, személyes gyűjtőmunkáról. Gyugyi 1974-ben talált rá leendő gyűjteménye első Zsolnay-kerámiájára az Egyesült Államokban, és innentől kezdve negyven éven keresztül folytatta a Zsolnay művek felkutatását és gyűjtését. Könyve, a kiállítás tiszteletére újból kiadott Zsolnay a nagyvilágból /Gyugyi László gyűjteménye előszavában leírja, miféle viszontagságokkal jár az efféle szenvedély, hiszen nem csupán a távolságokat és az anyagi korlátokat kellett leküzdenie, hanem a rivális gyűjtők is nagy problémát jelentettek. A megnyitó előtt elmesélte, hogy a tárgyak nagy részét azokból az egyesült államokbeli és nyugat-európai városokból szerezte meg, ahova a Zsolnay cég exportált vagy kiállítás céljára szállított.
„A legtávolabbról beszerzett tárgy Ausztráliából, a legtöbb pedig Párizsból került hozzám, de nagyon sok darab van Londonból, ez utóbbi volt a két legfőbb exporthely”- mondta el elöljáróban. Ennyi helyszín hallatán nem csoda, ha felmerült a kérdés, technikailag hogyan kivitelezhető egy-egy végtelenül törékeny darab elszállítása. „Minden egyes tárgynak - akármelyikre rámutatnának - megvan a saját története. Legnagyobb részét főleg Európából kézben vittem repülőgépen vissza Amerikába, ami eléggé hosszas és fáradságos volt” - emlékezett vissza.
A negyven évet felölelő tárlat jól elhatárolható szakaszokra osztja a Zsolnay életművet. Az első tárlókban találhatóak a 1878-1885-ig terjedő időszak historikus díszítésű porcelánjai. Már ebben a korai korszakban is nagy nemzetközi elismeréssel adóztak a Zsolnay gyár kerámiáinak, hiszen az 1878-as párizsi világkiállításon aranyéremmel tüntették ki a manufaktúra munkáit. 1896-ban jött aztán az igazi forradalmi áttörés, a Magyar Millennium évében mutatta be a gyár azt az eozinmázat, amely világhírűvé tette a Zsolnay nevet. Az 1898-1908-ig terjedő időszakban készültek a rendkívül népszerű és széles körben ismert szecessziós darabok. Zsolnay Vilmos és testvére, Miklós közösen döntöttek arról, hogy új tervezőket hozzanak a gyárba, ezzel elkezdődött az art nouveau irányvonal megteremtése, és egyben a gyár valódi „aranykora”. Érdekesség, hogy az első szecessziós alkotások megszületésében Rippl-Rónai József is segédkezett: a festő Zsolnay Miklós kérésére Pécsre érkezett, és egy ideig ő is tervezett a gyárnak. Később ebbe a burjánzásba épültek be az art deco irányzatának letisztultabb formái és a modernizmus első elemei is. A kiállításon néhány reprezentatív tárgy ezt a - mondhatni „végső”- korszakot is bemutatja.
Ahogy már említettük, a kiállítás megnyitásával egyidőben újra kiadták átdolgozva a 2006-ben megjelent Zsolnay a nagyvilágból /Gyugyi László gyűjteménye című könyvet, amely így egyben a kiállítás katalógusává is vált. (A kötet új címe: Zsolnay aranykora, Gyugyi László gyűjteménye a nagyvilágból visszatér Pécsre). A kötetben Gyugyi László saját fotói mellett rengeteg információ szerepel a kiállított művekről.
A kiállítás megtekintése a munkálatok befejeztéig (előre láthatólag decemberig) meghatározott időpontokban, előzetes bejelentkezés után lehetséges. Itt érdemes megjegyezni, hogy a Zsolnay Kulturális Negyed az EKF-től függetlenül Pécs egyik kulcsberuházása, így kapui megnyitása után minden bizonnyal a város egyik fő kultúrközpontjává válik majd. Nem mellékes az sem, hogy a negyed szomszédságában épül a Pécsi Konferencia –és Koncertközpont, amely a budapesti Művészetek Palotájához hasonlóan multifunkcionális kulturális szerepkört tölt majd be.
A bejelentkezés hétfőtől péntekig 8.00-tól 16.00 óráig a következő telefonszámon és kontakszemélyen vagy e-mailen keresztül lehetséges: Tóth Viktória 30/5623760, e-mailen: gyugyikiallitas@gmail.com.
Látogatási rend: Csütörtök-vasárnap 10.00, 14.00, 16.00 óra, vagy előzetes bejelentkezés alapján.
A gyülekező helyszíne: Zsolnay úti déli bejárat
Belépőjegyek 2010 decemberéig:
Felnőtt: 1000 Ft
Diák/Nyugdíjas: 500 Ft
Tüke kártyával: 800/400 Ft
Jegykiadás a helyszínen.
hg.hu/cikk/design/10278-vigyazo-szemetek-ismet-pecsre-vessetek
